Angyalok

Kiskoromban gyakran jártam templomba, szerettem imádkozni. Az esti imádságot a nagyszüleimtől tanultam, és amikor náluk aludtam, mindig hangosan imádkoztunk. Az Angyalokhoz mindig fordulhattam segítségért, tudtam, hogy hallanak és tényleg segítenek. Valahogy úgy képzeltem el őket, hogy fent a mennyországban laknak, és onnan figyelnek rám és a többi emberre. Nagyon sokáig nem figyeltem arra, hogy ha megszólítom őket, akkor ott is vannak mellettem.


Az Angyalok Jelenlétét egy számomra váratlan pillanatban éreztem meg. Húszas éveim elején beleragadtam egy önpusztító élethelyzetbe, menekültem a hétköznapokból, nem akartam a valóságról tudomást venni, mert az akkor túl fájdalmas volt számomra. Éppen egy szórakozóhelyen voltunk, és hirtelen kívülálló lettem a saját baráti társaságomban. Mintha nem lettem volna részese többé az engem körülvevő zűrzavarnak és kívülállóként figyeltem az eseményeket.


Megéreztem magam mellett „valamit”, amiről akkor még nem tudtam, hogy mi az, csak azt éreztem, hogy sírnom kell. Potyogtak a könnyeim, de nem azért, mert fájt volna valami, hanem attól az Angyali Jelenléttől (ma már tudom, hogy az volt), ami akkor megérintett; attól a szeretettől, ami akkor körbeölelt. Kimentem az utcára, leültem a szórakozóhely melletti templomkertbe, és utat engedtem a gondolataimnak és az emlékeimnek.
Később sokat olvastam az Angyalokról, hogy milyen eszközökkel és módszerekkel tartható fenn a kapcsolat velük, és mivel az életvitelemet nem változtattam meg azonnal, még szükségem is volt ezekre a feltételekre, hogy kapcsolatot tudjak teremteni velük.


Számomra a legkedvesebb Angyal Michael Arkangyal, az ő jelenléte a legmegnyugtatóbb számomra. Ösztönösen hozzá kötődöm a leginkább, bár sokáig hierarchikus rendszerben gondolkodtam róla, és sokkal alacsonyabb rendű létezőként tekintettem magamra. Az első találkozásom M Ügynökkel :), amit tudatosan éltem meg, Dobogókőn történt, Drunvaló Melkizedek Föld-Ég-Szív tanfolyamán. Biztos vagyok benne, hogy minden alkalommal, amikor hozzá imádkoztam, velem volt, csak nem mertem elhinni. De azon a napon Dobogókőn végre megengedtem magamnak, hogy megéljem vele az Egységet. Végre megnyíltam arra, hogy magamba fogadjam a gyógyító energiáit! Ez az egyik legcsodálatosabb élményem, és bár tudom, hogy még sok hasonló megtapasztalás vár rám, mérhetetlenül hálás vagyok, hogy ezt a kapcsolódást átélhettem. Bliss