Hitem

Spirituálisnak lenni számomra annyit jelent, hogy szívből élni. Meg talán még annyit, hogy az átlagosnál többet beszélni Angyalokról, Égiekről, Véletlenekről, stb. :) Viszonylag korán megérintett a változás szele, ahogy így visszatekintek az életemben, de tudatosítani ezeket a lelki folyamatokat, csak jóval később kezdtem.

Az első olyan esemény, ami elkezdte felnyitni a szemem, az egy szeretett családtag eltávozása volt, ami mélyen megérintett és elgondolkodásra késztetett. Persze ez a valóságban nem volt ilyen egyszerű (éppen tini voltam, lázadtam, önsors-rontottam, vitatkoztam, veszekedtem, magamba fordultam, kifelé éltem, ajtót csapkodtam stb.), nem volt semmilyen stresszkezelő és konfliktuskezelő módszer a kezemben, ezért egyéb eszközökkel és szórakozással próbáltam menekülni az életből. Majd amikor évekkel később lezárult a 7 éves kapcsolatom, úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy szembenézzek bizonyos dolgokkal, számot vessek az életemmel. Akkor eldöntöttem, hogy nem menekülök tovább. Már eldönteni sem volt könnyű, kivitelezni meg azért volt nehezebb, mert voltak olyan minták az életemben (amiknek a létezéséről akkor még nem is tudtam), amik jóval erősebbek voltak nálam.

De a lényeg az, ha a szándék megvan, az már fél siker. :) Az elmúlt években sokat olvastam, voltam tanfolyamokon, tanultam, részesültem kineziológiai oldásokban, energetikai gyógyításban, és egyszer csak az életemmé vált az önismeret és az önfejlesztés. Talán a legnehezebb a tanulásaim közül a felelősségvállalás volt, nehéz volt megbirkóznom azzal a tudattal, hogy minden, ami velem történik azért van, mert én így akartam, minden, ami körülvesz, engem tükröz vissza. A jót, a szépet, a kedveset könnyű elfogadni és könnyű szeretni. De úgy érzem, hogy megtanultam azokat a tulajdonságokat és helyzeteket is szeretni, amikre eddig vádlóan néztem, hogy mit keres az életemben. :)

Abban hiszek, hogy minden rajtam múlik. Olyan életet élek, amilyet teremtek. Volt olyan az életemben, amit nagyon-nagyon akartam, és mégsem valósult meg. Kénytelen voltam megvizsgálni a szándékaimat, az okokat, mire végül rájöttem, hogy mi a mozgatórugója a vágyamnak, és hogy egyáltalán nincs is rá szükségem, csak az elmém akarta elhitetni velem, hogy általa boldogabb leszek. S jött helyette más, amit nem is teremtettem, mégis belépett az életembe. Ez az áramlás, amivel, ha együtt rezgek, egy csoda az élet, ha kiszállok belőle, mert az elmém kínálta „csali” hívogat, akkor megakad ez az áramlás.
Arra törekszem, hogy mindig a szívcsakrámban legyek, a hétköznapi tevékenységeim során is, ne csak akkor, amikor meditálok, írok, vagy gyógyítok. A titok abban rejlik, hogy a mindennapokat is szívből tudjam megélni, hiszen ott vár a nagy kaland, a sok kihívás.
A cikk illusztrálásához a Shutterstock fotókönyvtár jogtiszta fényképét használtuk.

Kammerer Edina Bliss